Az igazmondás a prófétaság egyik alapköve. A prófétáktól soha senki nem hallott hazugságot vagy megtévesztést, sem közvetlenül, sem közvetve. A Korán azt mondja: „És említsd a Könyvben Ábrahámot: igaz volt, és próféta” (19:41) „És említsd a Könyvben Izmailt, mindig a szavának állt, és küldött volt, és próféta” (Korán, 19:54) „És említsd a Könyvben Idriszt, igaz ember volt, és próféta. Magas helyre emeltük fel őt” (Korán, 19:56-57). A Koránban azt is olvashatjuk, hogy rabtársai így szólítják meg József prófétát (a.s.): Ó, József, te igaz!

A prófétáknak igaz embereknek kellett lenniük, mert Allah azt akarja, hogy mindenki más is igaz ember legyen, és ezért dicséri az igazakat: „Ti hívők! Féljétek Allahot, és legyetek az igazakkal!” (Korán, 9:119), és: „Azok az igazi hívők, akik hisznek Allahban és a Küldöttében, és soha nem kételkednek, és életükkel és vagyonukkal küzdenek Allah útján. Ők azok, akik igazak” (Korán, 49:15).

A Korán dicséri azokat a hívőket, akik mindig betartják az ígéreteiket:

„A hívők között vannak olyanok, akik betartják a szerződést, amit Allahhal kötöttek: vannak, akik már teljesítették a kötelességüket, és vannak, akik még várnak, de soha nem változtatták meg a szavukat a legkevésbé sem”. (Korán, 33:23)

Ez az ája az uhudi hősöket dicséri. Az uhudi csata fordulópontot jelentett az Iszlám történelmében. Miután a hitetlen Kurajs törzs képviselőit legyőzték a badri csatában, egy teljes évig készülődtek arra, hogy megsemmisítő ellencsapást mérjenek a muszlimokra. A két sereg Medinától pár mérföldre, az Uhud hegy lábánál találkozott. A muszlimok először győzelemre álltak, és a Kurajs törzs menekülni kezdett. Ebben a fontos pillanatban az íjászok, akiket Mohammed Próféta (s.a.w.) stratégiai ponton helyezett el egy magaslaton, parancsa ellenére elhagyták helyüket, és üldözni kezdték az ellenséget. Khalid bin Walid, az ellenfél lovasságának parancsnoka, kihasználta ezt a lehetőséget, hogy hátulról bekerítse a muszlimokat. Ezért a muszlimoknak vissza kellett vonulniuk. Olyan vezetők haltak közülük mártírhalált, mint Hamza, Muszab ibn Umair, Abdullah ibn Dzsas és Anasz ibn Nadr (r.a.). Még maga Mohammed Próféta (s.a.w.) is megsebesült.

Meg kell jegyeznünk, hogy a csata közben Mohammed Próféta (s.a.w.), a kegyelem és megbocsátás prófétája, miközben bőségesen folyt a vére, ellenségeiért fohászkodott a Mindenható Allahhoz: „Ó, Uram, bocsáss meg a népemnek, hiszen tudatlanok”[i].

Anasz ibn Nadr a nagybátyja volt Anasz ibn Maliknak, aki Mohammed Próféta (s.a.w.) szolgálója volt. Bár már Aqabánál, még mielőtt Mohammed Próféta (s.a.w.) Medinába költözött volna, hűséget esküdött neki, valamilyen oknál fogva nem tudott részt venni a badri csatában. Nagyon bánta ezt, és gyakorta mondta Allah Küldöttének (s.a.w.): „Ó, Allah Küldötte, ha a Mindenható Allah megengedi, hogy még egyszer szembe nézzek az ellenséggel, meg fogják látni, hogyan harcolok ellenük!” Az uhudi csatában félelem nélkül harcolt, különösen akkor, amikor a muszlimok vesztésre álltak. Közvetlenül azelőtt, hogy mártírhalált halt volna az ellenség kezétől, mosolyogva mondta Muadh ibn Dzsabalnak (r.a.): „Ó, Muadh, Allahra esküszöm, a Paradicsom illatát érzem Uhud hegye mögül!”

A fentebb idézett ájában (33:23) a Mindenható Allah azokat a mártírokat dicséri, akik betartották az ígéretüket, amelyet Neki tettek, Küldöttén (s.a.w.) keresztül, és másokat is, akik akár a mártírhalált is vállalják, hogy szavuknak álljanak. És ez a dicséret nemcsak rájuk vonatkozik, hanem mindenkire, aki betartja a szavát, és teljesíti az ígéretét.

Mohammed Prófétát (s.a.w.) mindenki igaz embernek tartotta, már a prófétaság előtt is. A mekkaiak, még a hitetlenek is az al-Amin, vagyis Megbízható néven emlegették. Még az ellenségei sem gyanúsították hazugsággal, amikor küldetése kezdetén bejelentette prófétaságát. Például akkori ellensége, Abu Szufian is beismerte a bizánci uralkodó előtt, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) soha nem hazudott.

A császárt megdöbbentette Abu Szufian válasza, hiszen az akkoriban az Iszlám legnagyobb ellensége volt, és azt mondta: „Elképzelhetetlen, hogy valaki, aki életében sohasem hazudott, egyszer csak hazugságokat találjon ki, és éppen Allah ellen[ii]”. Igaza volt. Egy hívő ember, aki addig sosem hazudott, még tréfából sem, miért kezdene hirtelen hazudozni, különösen Allahhal kapcsolatban, amikor már 40 éves, és kezd közelebb kerülni a sírhoz?

A mekkaiak egybehangzóan állították, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) igaz ember. Egyszer, még mielőtt az Iszlámot felvette volna, Jászír (r.a.) megkérdezte a fiát, Ammart (r.a.), hogy hova megy. Ammar azt felelte, hogy Mohammed Prófétához (s.a.w.). Jászír azt mondta erre: „Mohammed igaz ember. A mekkaiak is mind annak tartják. Ha ő azt mondja, hogy próféta, akkor biztos úgy is van, mert őt még soha senki nem hallotta hazudni”.

Mohammed Próféta (s.a.w.) mindig az igazmondást tanácsolta társainak, ahogy a következő hagyományokban feljegyzett szavaiból is láthatjuk:

• Ígérjetek meg nekem hat dolgot, és én megígérem nektek a Paradicsomot. Mondjatok igazat, tartsátok meg az ígéreteiteket, ne éljetek vissza a bizalommal, őrizzétek a szemérmeteket, ne nézzetek arra, amire tilos, és kerüljétek azt, ami tiltott.[iii]
• Vessétek el azt, amivel kapcsolatban kétségeitek vannak, és kövessétek azt, ami bizonyos. Az igazság elégedettséget eredményez, a hazugság pedig gyanakvást.[iv]
• Törekedjetek az igazságra, még akkor is, ha ellenetek szól.[v]
• Mindig mondjatok igazat, mert az igazság jóravalósághoz vezet, a jóravalóság pedig a Paradicsomba. Aki mindig igazat mond, azt Allah az igazak közé jegyzi fel. Ne hazudjatok, mert a hazugság hamissághoz vezet, a hamisság pedig a Pokol tüzébe. Ha valaki mindig hazudik és megtéveszt másokat, azt Allah a hazugok közé jegyzi fel.[vi]

Igazságának köszönhetően Mohammed Próféta (s.a.w.) olyan magas rangra emelkedett, hogy rangját a Korán így fejezi szimbolikusan: „Aztán közeledett, és még közelebb jött, még már két íjhosszra volt, vagy még közelebb” (Korán, 53:8-9).

Az igazság mindig sikert eredményez, még akkor is, ha valakinek az életével kell fizetnie az igazmondásért. Az igazmondás miatt csak egyszer halhatunk meg, de minden hazugság egy-egy különböző halál. Az egyik legjobb példa erre Kab ibn Malik (r.a.), a híres anszár költő története, aki még Aqabánál hűséget esküdött Mohammed Prófétának (s.a.w.). a muszlimok legtöbb csatájában részt vett, de a tabuki hadjáratot elfogadható indok nélkül mulasztotta el.

A tabuki csata nagyon nehéz volt. Nyár közepén zajlott, ráadásul a római birodalom ellen. Bár Mohammed Próféta (s.a.w.) többnyire titokban tartotta a hadjáratok célját, ez alkalommal elmondta, és minden hívőt felszólított, hogy vegyen részt benne. Kab megtette a szükséges előkészületeket, de az utolsó pillanatban valami rá egyáltalán nem jellemző nemtörődömség uralkodott el rajta, és nem tartott a sereggel.

Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) visszatért a hadjáratból, megkérdezte az otthon maradottakat, hogy miért nem tartottak velük. A képmutatók hazudoztak, és kifogásokat találtak ki, de Kab, aki nem tudott hazudni, megmondta az igazat. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta neki, hogy térjen haza. Ettől kezdve Kabot és két másik hívőt, akik szintén indok nélkül maradtak otthon, a többiek kiközösítették. Mohammed Próféta (s.a.w.) parancsára senki nem látogatta meg őket, és nem is beszéltek velük. Ők pedig 50 napon keresztül a Mindenható Allah bocsánatáért könyörögtek. Az ötvenedik napon a Mindenható Allah kinyilatkoztatta:

„És megbocsátott annak a háromnak, akik hátramaradtak, amíg a föld, bármilyen tágas is különben, összezsugorodott körülöttük, és megértették, hogy Allah elől nincs máshol menedék, csak Allahnál. Aztán Ő feléjük fordult, és elfogadta a bűnbánatukat. Bizony, Allah a bűnbánat elfogadója, az Irgalmas.” (Korán, 9:118)

Ez után a kinyilatkoztatás után Kab ibn Malik azt mondta Mohammed Prófétának (s.a.w.): „Esküszöm, hogy ezután az igazat fogom mondani, amíg csak élek”[vii].

Az igazmondás a prófétaság alapja. És ez nem is lehet másképp, mert ha egy próféta hazudna, az alapjaiban rengetne meg mindent, ami az isteni vallással kapcsolatos. Egyetlen hazugság elegendő ahhoz, hogy az egész küldetést megkérdőjelezze. Ezért a Mindenható Allah azt mondja:

„Ha hazugságot talált volna ki Velünk kapcsolatban, bizony megragadtuk volna őt a hatalmunkkal, és elvágtuk volna az ütőerét. És egyikőtök sem tudott volna visszatartani tőle.” (Korán, 68:44-47)

Mohammed Próféta (s.a.w.) soha nem hazudott, és soha nem szegte meg az ígéretét, sem a prófétasága előtt, sem utána. Egy kortársa azt beszélte el:

„Még mielőtt a prófétaság eljött volna hozzá, megbeszéltük, hogy találkozunk egy helyen. Én azonban megfeledkeztem a találkozóról, és csak 3 nappal a megbeszélt időpont után jutott eszembe. Amikor a találkozóhelyre siettem, láttam, hogy ő még mindig ott vár rám. Nem volt mérges és nem sértődött meg. Csak annyit mondott: Fiatalember, te aztán jól megvárakoztattál. 3 napja várok itt rád.”[viii]

Néhány jóslata

Egy átlagember úgy alapozhatja meg szavahihetőségét, hogy ha állít valamit, annak nem lehet az ellenkezőjét bizonyítani. A próféták azonban általános érvényű isteni rendszert hoztak el a világnak, ezért tőlük többet várnak az emberek. Magyarázatokat és törvényeket várnak minden területen, legyen az teológia, jog, szociológia, pszichológia, gazdaság, történelem vagy bármi más. Egy prófétának bizonyítania kell, hogy valamennyi területen szavahihető.

Mohammed Próféta (s.a.w.) vallással kapcsolatos magyarázatai (az isteni lényegről, a Nevekről és Tulajdonságokról) olyanok, hogy semmilyen filozófus, vallástudós vagy gondolkodó nem tud velük versenyezni. Inkább ők maguk is tanulmányozzák a magyarázatait, és próbálják megérteni a mögöttük rejlő magyarázatokat. Ezeken kívül a sors és az emberi szabad akarat olyan bonyolult kérdéseivel foglalkozott, olyan meggyőzően és kompetenciával, hogy az ő tudását figyelmen kívül hagyva nem juthatunk ezeknek a témáknak a tökéletes megértésére.

Amit az elmúlt idők népeiről és prófétáiról mondott, azt megerősítették a történelmi kutatások és a korábbi Írások követői is. Bár írástudatlan volt, és soha nem olvasott könyveket, vagy soha nem tanult más emberektől, mégis a történelem legracionálisabb, leggyakorlatiasabb és legigazságosabb rendszerét alapozta meg. Az Iszlám civilizáció, amely ezen a rendszeren alapul, az emberiség jelentős részének tette lehetővé évszázadokon keresztül, hogy a boldogságot elérje. Sőt, az általa elhozott univerzális rendszer a jövőre is különleges alternatívát kínál. A jövő boldog világa ezekre az alapelvekre fog épülni.

Több száz jóslatából, amelyek nagy része már beteljesedett, be szeretnék mutatni egy csokorra valót, hogy bemutassam szavahihetőségét ebben a témában is.

Omár (r.a.) azt beszélte el, hogy egy napon Mohammed Próféta (s.a.w.) a reggeli ima után felment a szószékre, és elmondott szinte mindent e teremtéssel kapcsolatban egészen az Utolsó Napig. Említett múltbéli eseményeket is, és azt, hogy mi fog történni az emberiséggel az Utolsó Napig. Ezek a jóslatok azt mutatják, hogy a tanítója a Legmagasztosabb Allah volt, Aki mindent tud, és Mohammed Próféta (s.a.w.) pedig csak azt mondta el, amit kinyilatkoztatásként kapott. Mielőtt konkrét példákat hoznánk fel ezekre, tisztáznunk kell néhány dolgot a Láthatatlan fogalmával kapcsolatban.

[i] Muslim,, „Jihad,” 101; Bukhari, „Anbiya,” 54.
[ii] Bukhari, Bad’u al-Wahy, 6.
[iii] Ibn Hanbal, 5:323.
[iv] Tirimidhi, „Qiyamah,” 60; Ibn Hanbal, 1:200.
[v] Hindi, Kanz al-’Ummal, 3:344.
[vi] Bukhari, „Adab,” 69; Muslim,, „Birr,” 105; Abu Dawud, „Adab,” 80.
[vii] Bukhari, „Maghazi,” 79; Muslim,, „Tawba,” 53.
[viii] Abu Dawud, „Adab,” 82.