Mohammed Próféta (s.a.w.) mutatja be számunkra a tökéletes apa és férj szerepét. Olyan kedves és türelmes volt feleségeivel, hogy nem tudták elképzelni az életet nélküle, nem tudtak távol élni tőle.

Második feleségét, Szaudát (r.a.), Mekkában vette feleségül. Azonban később, bizonyos okok miatt, el akart válni tőle. Amikor ezt az asszony meghallotta, teljesen zaklatott lett, és így könyörgött: „Ó Allah Küldötte, nem kívánok semmilyen világi dolgot tőled Lemondok a nekem járó időről, ha nem kívánsz meglátogatni engem. De kérlek, ne fossz meg attól, hogy a feleséged lehessek. A feleségedként kívánok a Túlvilágra távozni. Semmi más nem érdekel.”[i] A Küldött (s.a.w.) nem vált el tőle, és soha nem is hanyagolta el, hogy meglátogassa őt.[ii]

Egyszer észrevette, hogy Hafsza (r.a.), szegénységük miatt, kissé nyugtalan. „Ha kívánja, elbocsátom őt”- mondta, vagy valami ehhez hasonlót. Ez a javaslat annyira megriasztotta az asszonyt, hogy közbenjárókat kért meg, hogy győzzék meg Mohammed Prófétát (s.a.w.), hogy ne váljon el tőle. Ő pedig megtartotta hűséges barátjának lányát, mint bizalmas feleségét.

Feleségei úgy gondolták, hogy Allah Küldöttétől (s.a.w.) való elválás súlyos csapás lenne, olyan mélyen gyökerezett szeretete a szívükben. Teljesen eggyé váltak vele. Osztoztak áldott, gyengéd és természetes életében. Ha elhagyta volna őket, kétségbeesésükben meghaltak volna. Ha elvált volna egyiküktől, az a küszöbén várt volna az Utolsó Napig.

Halála hiány és fájdalom maradt. Abu Bakr (r.a.) és Omár (r.a.) Mohammed Próféta (s.a.w.) feleségeit könnyek között találták, amikor csak meglátogatták őket. Úgy tűnt, könnyeik életük végéig nem fogynak el. Mohammed Próféta (s.a.w.) tartós benyomást tett mindenkire. Egyszerre kilenc felesége volt és mindegyikkel egyformán bánt, gond nélkül. Kedves, gyengéd férj volt, és soha nem viselkedett nyersen vagy durván. Röviden, tökéletes férj volt.

Pár nappal halála előtt azt mondta: „Egy szolga szabadon választhatott e világ és az Ura között. Az Urát választotta.”[iii] Abu Bakr, egy igen értelmes ember, sírni kezdett, mivel megértette, hogy a Próféta (s.a.w.) magáról beszélt. Egyik napról a másikra, betegsége egyre rosszabb lett és komoly fejfájása miatt fájdalom gyötörte. De még ezalatt a nehéz időszak alatt is, továbbra is kedvesen és gyengéden viselkedett feleségeivel. Engedélyt kért, hogy hadd maradjon egyikőjük szobában, mivel nem volt ereje, hogy egyenként meglátogassa őket. Feleségei egyetértettek abban, hogy a Küldött (s.a.w.) töltse utolsó napjait Aisa szobájában.

Nagylelkűsége és kedvessége miatt minden felesége azt gondolta, hogy ő volt a kedvence. A gondolat, hogy egy férfi egyenlőségét és teljes igazságosságot mutat kilenc nővel való kapcsolatában, lehetetlennek tűnik. Ezért Allah Küldötte (s.a.w.) Allah bocsánatát kérte minden akaratlan részrehajlás miatt. Így fohászkodott: „Akaratlanul több szeretetet mutathattam egyikük iránt, és ez igazságtalanság lenne. Tehát, Ó Uram, menedéket keresek nagylelkűségedben azokért a dolgokért, amelyek erőmet meghaladják.”[iv]

Micsoda kedvesség és érzékenység! Kétlem, hogy bárki más ilyen kedvességet tudna mutatni gyermekei vagy házastársai iránt. Amikor az embereknek sikerül legalább részben leplezni alsóbb énük veleszületett hajlamait, úgy érzik, mintha valami nagyon okosat tettek volna, és hatalmas akaraterejüket mutatták volna meg. De néha, miközben okosságukkal kérkednek, öntudatlanul is hibáikat mutatják ki. Allah Küldötte (s.a.w.) annak ellenére, hogy nem voltak hibái, csak Allah bocsánatát kérte.

Kedvessége feleségeinek lelkét olyan mélyen átjárhatta, hogy eltávozása vigasztalan elszakadásnak érezték. Nem követtek el öngyilkosságot, mivel az Iszlám tiltja, az élet azonban végtelen szomorúsággá és szakadatlan könnyekké vált számukra.

Allah Küldötte (s.a.w.) kedves és gyengéd volt minden nővel, és mindenkinek javasolta, hogy legyenek kedvesek velük. Kedvességét Szad ibn Abu Waqqasz (r.a.) így írja le:

Omár (r.a.) azt mondta: Egy napon elmentem a Prófétához (s.a.w.) és láttam, hogy mosolyog. „Allah adja, hogy örökké mosolyogj, Ó Allah Küldötte!” – mondtam és megkérdeztem, miért mosolyog. „Azokon a nőkön mosolygok. Előttem csevegtek, mielőtt jöttél. Mikor meghallották a hangod, mind eltűntek” – válaszolta még mindig mosolyogva. Mikor meghallottam a választ, felemeltem a hangom és azt mondtam nekik: „Ó saját magatok ellenségei, féltek tőlem, de nem ijedtek meg Allah Küldöttétől és nem mutattok tiszteletet iránta.” „Te keményszívű és szigorú vagy” – válaszolták.[v]

Omár szintén szelíd volt az asszonyokhoz. Azonban még a legjóképűbb férfiak is csúnyának tűnnek József szépségéhez hasonlítva. Hasonlóképpen, Omár szelídsége és érzékenysége is erőszaknak és szigorúságnak tűnne a Prófétához (s.a.w.) hasonlítva. Az asszonyok tanúi voltak szelídségének, érzékenységének és a Küldött kedvességének, ezért Omár viselkedését szigorúnak és komolynak tartották. Mégis Omár, tökéletesen vette vállára a kalifátus terhét és ő lett az egyik legnagyobb példa a Próféta (s.a.w.) után. Igazságos uralkodó volt, és igyekezett megkülönböztetni a jót a rossztól. Megvoltak a képességei, amik ahhoz kellettek, hogy kalifa legyen. Ezen képességek közül, néhány szigorúnak tűnhet, de pontosan ezen képességek miatt volt képes ilyen nehéz felelősséget felvállalni.

A Próféta (s.a.w.) tanácskozása feleségeivel.

A Küldött (s.a.w.) az ügyeket feleségeivel, mint barátokkal vitatta meg. Természetesen nem volt szüksége tanácsukra, mivel őt a Kinyilatkoztatás irányította, ő azonban meg akarta tanítani népének, hogy a muszlim férfiaknak minden figyelmet meg kell adniuk az asszonyoknak. Ez, az ő idejében, igen radikális elképzelés volt, amint még ma is az, a világ sok részén. Saját feleségeivel való kapcsolatán kezdte népének tanítását.

Például a hudajbija egyezmény feltételei sok muszlim számára csalódás volt és felbőszítette őket, mert az egyik feltétel meghatározta, hogy nem teljesíthetik a zarándoklatot abban az évben. Vissza akarták utasítani az egyezményt és, Mekkába akartak menni, vállalva a következményeket. De a Küldött (s.a.w.) elrendelte nekik, hogy vágják le áldozati állataikat és lépjenek ki az ihramból, a zarándokok állapotából. A társak között néhányan haboztak, azt remélve, hogy megváltoztatja döntését. Mohammed Próféta (s.a.w.) megismételte parancsát, de ők továbbra is vonakodtak. Nem ellenkeztek vele, de még mindig reménykedtek, hogy meggondolja magát, mivel már elindultak a zarándoklat szándékával és nem akartak félúton megállni.

Észrevéve ezt a vonakodást, a Próféta (s.a.w.) visszatért sátrába és megkérdezte felesége, Umm Szalamát, aki ekkor elkísérte, hogy mit gondol a helyzetről. Az asszony elmondta véleményét, annak teljes tudatában, hogy a Küldöttnek (s.a.w.) nem volt szüksége az ő tanácsaira. Ezzel fontos társadalmi leckét tanított meg a muszlim férfiaknak: nincsen semmi rossz abban, ha nőkkel cserélünk eszmét fontos ügyekről, vagy bármilyen dologról.

Az asszony azt mondta: „Ó Allah Küldötte! Ne ismételd el a parancsodat. Ellenállhatnak és így elpusztulhatnak. Vágd le áldozati állataidat és vedd le zarándoki ruhádat. Engedelmeskedni fognak neked, önként vagy sem, amikor rájönnek parancsod bizonyosságára.”[vi] Azonnal kiment, késsel a kezében és levágta a bárányát. A Társak elkezdték ugyanazt tenni, mert megértették, hogy nem fogja megváltoztatni döntését.

A tanácsadástt és tanácskozást, mint minden jó tettet, Allah Küldötte (s.a.w.) is gyakorolta, először saját családjában, majd szélesebb közösségében. Még ma is nagyon messze vagyunk attól, hogy megértsük kapcsolatát feleségeivel.

Sokan tartják a nőket másodrendű lényeknek, beleértve azokat, akik magukat a női jogok védelmezőinek kiáltják ki magukat, valamint sok, önmagát muszlimnak nevező férfit is. Számunkra egy nő része az egésznek, egy rész, amely hasznosan kiegészíti a másikat. Mi úgy gondoljuk, hogy amikor ez a két rész találkozik, akkor jön létre az emberi lény valódi egysége. Amikor ez az egység nem létezik, nem létezhet a prófétaság, Allah Barátsága, s valójában az Iszlám sem.

Mesterünk megvilágító szavain keresztül bátorított minket, hogy kedvesen viselkedjünk a nőkkel. Azt jelentette ki: „Az a legjobb hívő, akinek a legjobb a modora, és azok a legjobbak köztetek, akik a legjobbak a családjukhoz.”[vii] Egyértelműú, hogy a nők a történelem során csak egyszer kapták meg az őket megillető megbecsülést és tiszteletet: Mohammed Próféta (s.a.w.) idejében.

A választás, amelyet Allah Küldötte (s.a.w.) adott feleségeinek

A Küldött (s.a.w.) feleségeinek megadta a választási lehetőséget, hogy vele maradnak, vagy elmennek:

„Ó, Próféta! Mondd a felségeidnek: „Ha az evilági életet és annak pompáját kívánjátok, akkor gyertek ide, kielégítést adok nektek, és illendő módon elbocsátalak benneteket. Ha azonban Allahot és az ő Küldöttét akarjátok, és a túlvilági lakhelyet – bizony, Allah óriási fizetséget készített azoknak, akik jóravalóak közöttetek.” (Korán, 33:28-9.)

Néhány felesége kedvezőbb életre vágyott és azt mondta: „Nem élhetnénk egy kicsit fényűzőbben, mint más muszlim családok? Nem lehetne legalább minden nap egy tányér levesünk? Nem lehetne néhány csinosabb ruhánk?” Első látásra ezek a kérések elfogadhatónak és igazságosnak tűnnek. Azonban ők annak a családnak a tagjai voltak, amelynek példának kellett lenniük az Utolsó Napig.

A Küldött (s.a.w.) erre a helyzetre úgy reagált, hogy elvonult feleségeitől a mecsetbe. A hírek elterjedtek és mindenki a mecsetbe rohant és sírni kezdett. Mohammed Próféta (s.a.w.) legkisebb bánata is elég volt ahhoz, hogy mindannyian könnyekre fakadjanak, és a Próféta (s.a.w.) életében lévő legkisebb gond is zavarta őket. Abu Bakr (r.a.) és Omár (r.a.), más fényben látták az eseményt, mivel lányaik közvetlenül érintettek voltak, s ők is a mecsetbe rohantak. Látni akarták őt, de ő nem hagyta el menedékét. Végül, harmadik kísérletükre bebocsátást nyertek a házba, és elkezdték lányaikat szidalmazni. A Küldött (s.a.w.) látta mi történt, de csak annyit mondott: „Nem adhatom meg, amit akarnak.”[viii] A Korán kijelentette: Ti próféta asszonyai! Ti nem olyanok vagytok, mint bárki is az asszonyok között (Korán, 33:32.).

Mások kimenthették volna magukat, ha egyszerűen teljesítik a kötelességeiket, de azoknak, akik az Iszlám példáját szolgáltatták, teljesen el kellet kötelezniük magukat, hogy semmilyen gyengeség ne jelenhessen meg ebben a példában. Számos előnye volt annak, ha valaki a Próféta (s.a.w.) felesége volt, de ezek az előnyök felelősségeket és lehetséges kockázatokat is hordoztak magukban. A Küldött (s.a.w.) felkészítette őket arra, hogy példaképek legyenek a múlt és jövő muszlim asszonyai számára. Különösen azért aggódott, hogy itt, ezen a világon élvezhetik a jutalmat jó tetteikért és ezért olyanok, mint a versben említettek: Ami csak kedvetekre való volt, annak nyakára hágtatok evilági életetekben és kiélveztétek (Korán, 46:20.).

A Próféta (s.a.w.) házában nem volt kényelmes az élet. Ezért akár közvetlenül, akár özvetve, a feleségei tettek bizonyos szerény célzásokat. Mivel helyzetük egyedülálló volt, nem várták tőlük, hogy jól érezzék magukat ebben a világban. Vannak olyan istenfélő emberek, akik egész életükben csak néhányszor nevettek, és soha nem töltötték meg gyomrukat.

Például, Fudayl ibn Iyad soha nem nevetett. Csak egyszer látták mosolyogni, és amikor az emberek döbbenten kérdezték, hogy mi történt, azt mondta: „Ma megtudtam, hogy a fiam, Ali meghalt. Örömmel hallottam, hogy Allah szerette őt és ezért mosolyogtam.”[ix] Ha ilyen emberek éltek a Próféta (s.a.w.) háza népén kívül, akkor a feleségei, akik még istenfélőbbek voltak és „a hívők anyjának” tartják őket, bizonyosan még magasabb szinten állnak.

Nem könnyű kiérdemelni a Küldöttel (s.a.w.) való együttlétet ezen a világon és a Túlvilágon. Így, ezeket a különleges nőket nagy próbának tették ki. Mohammed Próféta (s.a.w.) megengedte nekik, hogy válasszanak szegény otthona, vagy a világi fényűzés között. Ha a világot választották volna, a Küldött (s.a.w.) megadta volna, amit akarnak, és aztán feloldotta volna velük való házasságát. Ha Allahot és az Ő Küldöttét választották, meg kellett elégedniük életükkel. Ez volt családjának sajátossága. Mivel ez a család egyedülálló volt, a tagjainak is egyedülállóknak kellett lenniük. Kiválasztott volt a családfő, amint a feleségek és a gyerekek is.

A Küldött (s.a.w.) először Aisát (r.a.) hívatta és azt mondta: „Valamit meg akarok vitatni veled. Jobb, ha beszélsz a szüleiddel, mielőtt döntesz.” És a fent említett ájákat olvasta neki. Az asszony döntése épp olyan volt, amilyen egy igaz apa igaz lányától az várható volt: „Ó Allah Küldötte! Szükséges a szüleimmel beszélnem? Allahra esküszöm, Allahot és az Ő Küldöttét választom.”[x]

Aisa maga mondja el, ami azután történt: „A Küldött ugyanazt a választ kapta minden feleségétől. Senki sem fejezett ki más véleményt. Mindannyian azt mondták, amit én.” Így tettek, mert mindannyian egyek voltak a Küldöttel (s.a.w.). Ha Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta volna nekik, hogy szünet nélkül, életük végéig böjtöljenek, megtették volna, és örömmel viselték volna el. Azonban halálukig nehézségeket kellett elviselniük.

A Próféta néhány felesége házassága előtt nagyon gazdag életet élt. Ezek közül Szafia (r.a.) volt az egyik, aki elvesztette apját és férjét Khaibar csatájában, ahol őt magát is hadifogollyá tették. Nagyon mérges lehetett a Küldöttre (s.a.w.), de amikor meglátta őt, teljesen megváltoztak az érzelmei. Ugyanazt a sorsot kellett viselnie, mint a többi feleségnek. Elviselték, mert a Küldött (s.a.w.) szeretete átjárta szívüket.

Szafia zsidó volt. Egy alkalommal megrémült, mikor származását gúnyosan említették. Szomorúan mesélte el Mohammed Prófétának (s.a.w.), aki megvigasztalta őt és azt mondta: Ha megismétlik, így válaszolj: „Az apám Áron Próféta, a nagybátyám Mózes Próféta és a férjem, amint látjátok, Mohammed Próféta, a kiválasztott. Mi van nektek több, amire büszkék lehettek?”[xi]

A Korán kijelenti, hogy a Próféta (s.a.w.) feleségei a hívők anyjai (33:6). Bár tizennégy század telt el, még mindig örömöt érzünk, amikor azt mondjuk: „anyám”, amikor feleségeire utalunk: Khadidzsa, Aisa, Umm Szalama, Hafsza és a többiek. Ezt őmiatta érezzük. Van, aki több szeretetet érez irántuk, mint saját anyja iránt. Valószínűleg ez az érzés még mélyebb, melegebb és erősebb lehetett a Próféta (s.a.w.) idejében.

A Küldött (s.a.w.) tökéletes családfő volt. Sok nőt vezetett könnyedén, az ő szívük szeretőjeként, elméjük tanítójaként, lelkük nevelőjeként, soha nem hanyagolta el népe ügyeit, és nem veszélyeztette feladatait.

A Küldött (s.a.w.) az élet minden területén kitűnt. Az embereknek nem lenne szabad magukat, vagy az állítólagos „koruk nagy személyiségeit” hozzá hasonlítaniuk. A kutatóknak arra kell tekinteniük, akinek még az angyalok is hálásak, mindig emlékezve arra, hogy minden téren kiváló volt. Ha Mohammed Prófétát (s.a.w.) akarják keresni, akkor az ő saját dimenzióiban kellene őt kutatniuk. Képzelőerőnk nem érhet fel hozzá, mert még azt sem tudjuk, hogyan képzeljük őt el pontosan. Allah az Ő különleges kegyeként minden téren felsőbbrendűvé tette őt.

[i] Az okokat a források nem tisztázzák.
[ii] Muslim,, „Rada,” 47.
[iii] Bukhari, „Salat,” 80.
[iv] Tirimidhi, „Nikah,” 41:4; Bukhari, „Adab,” 68.
[v] Bukhari, „Adab,” 68.
[vi] Bukhari, „Shurut,” 15.
[vii] Abu Dawud, „Sunna,” 15; Tirimidhi, „Rada,” 11.
[viii] Muslim,, „Talaq,” 34,35.
[ix] Abu Nu’aym, Hilyat al-Awliya’, 8:100.
[x] Muslim,, „Talaq,” 35.
[xi] Tirimidhi, „Manaqib,” 64.